RIAA-korrektor

Napjainkban a CD-k már egyre inkább kiszorítják a hagyományos "fekete" lemezeket, bár még sokan nem tértek át az analóg technikáról a digitálisra vagy mindkettőt használják. Régi készülék "korszerűsítésére" vagy új építésekor viszont szükségünk lehet egy korrekciós erősítőre. Jelen kapcsolás megfelel ilyen célra, mivel egyszerű, kis méretben elkészíthető, minőségi jellemzői pedig jók. Az áramkör nem a szokásos frekvenciafüggő negatív-visszacsatolásos korrektorok közé tartózik, hanem passzív hálózattal állítja elő a kívánt frekvenciamenetet.

Az áramkör (1. ábra, csak az egyik csatorna) három fő részre osztható: lineáris erősítő + passzív hálózat + lineáris erősítő. A lánc elején és végén tehát hasonló fokozatokra számíthatunk: jelen esetben ezek teljesen egyformák. Az NE5532 típusú műveleti erősítők egy-egy fele körülbelül 30 dB-t erősít. Ezek az integrált áramkörök kis zajúak és gyorsak. Helyettesíthetjük őket a TL072-vel, utóbbiak valamivel magasabb zajjal és kisebb sávszélességgel rendelkeznek, de még megfelelnek céljainkra. Itt jegyzem meg, hogy az NE5532 legnagyobb tápfeszültsége 2 x 22 V, a TL072 típusé pedig 2 x 18 V lehet. A korrekciós hálózat alapkapcsolása és a tagok pontos értéke a 2. ábrán található.



1. ábra



2. ábra

A 3. ábra szemlélteti a nyák fóliázatát, a 4. pedig az alkatrész-beültetést. A panelt két oldalon folírozott lemezből készítjük el, ahol az alkatrészoldal felőli összefüggő rézfólia a testvezeték. Természetesen a szükséges helyeken vékony fúróval süllyesztéseket kell készíteni a zárlat elkerülése érdekében.



3. ábra



4. ábra

Ha valaki precízen szeretné beállítani a RIAA-hálózatot, nos, hát megteheti. Az elvi kapcsolási rajzon ezért található a szaggatott vonallal rajzolt 1 MΩ és 1,2 nF. Ekkor persze a korrekciós hálózat többi elemét kis tűrésű példányokból válogassuk! Ha mésem építjük be a két-két alkatrészt, akkor sincs baj, a névleges átviteltől az eltérés csekély: -0,08 és + 0,28 dB (lásd az 5. ábrát).



5. ábra

Módunkban áll befolyásolni a mélyfrekvenciás átvitelt is. Az érősítőt beállító alkatrészek közül ezt a 330 Ω - 47 µF határozza meg. Oldalanként két darab, egymás után kapcsolt elsőfokú, felüláteresztő tagról van szó. Az itt alkalmazott szűrőt szokás rumpli- vagy dübörgésszűrőnek is nevezni. Ezekkel csökkenthetőek a rendszerbe bekerülő mélyfrekvenciás zajok (lemezjátszó-futómű dübörgése, lépészajok, akusztikai visszahatás).

A 47 µF-ok értékének változtatásával elérhető frekvenciamenetek az 6. ábráról olvashatóak le. Ne erőltessük a 20...30 Hz körüli frekvenciák átvitelét. A lemezeken alig található ilyen jel, a hangszórók sem sugározzák le, de az erősítőt és a mélysugárzók lengőtekercseit fölöslegesen terhelheti a rendszerbe bekerülő mechanikai zaj. A kapcsolási rajzon szereplő érték jó kompromisszum. Az előző diagram esetében is szemet szúrhatott az, hogy mekkorák az eltérések. Vegyük figyelembe a tengelyéken feltüntetett tartományokat!



6. ábra

Végezetül néhány gyakorlati tanács. A nyomtatott áramkört úgy rögzítsük, hogy a felerősítő csavarokon keresztül a testfólia és a (valószínűleg "földelt") készülékház elektromosan ne érintkezzen egymással! Arra is ügyeljünk, hogy a bemeneti csatlakozóaljzat csak a korrektor bemenetéről kapjon földet. Ellenkező esetben jó esélyűnk van a földhurok okozta kellemetlen brummra. Az előerősítőt célszerű földelt fémfedéllel árnyékolni.

Néhány szót a bemeneten lévő 150 pF-os kondenzátorról. A dinamikus hangszedők kimenetét egységesen 47 kΩ-os ellenállással kell lezárni, valamint egy, típusonként eltérő értékű, néhány száz pF-os kapacitással. Utóbbit az adatlapból tudhatjuk meg (ha van). Ez a kapacitás nem hanyagolható el, hatással van a hangzásra, különösen a magas hangok átvitelére. Helyes beállítás esetén a minőségjavulás akkora is lehet, mintha kicsivel jobb minőségű lenne a szedőnk.

Ha a szükséges lezárás értékét nem ismerjük, akkor azt könnyen megállapíthatjuk. Már csak azért is jobb a saját meghatározás, mert a lezárókondenzátor értékén kívül más kapacitás is szerepet játszik. Ilyen például a vezetékezés vagy a korrektor bemeneti kapacitása. Az általam vizsgált átjátszókábel csupán önmagában 120 pF-ot képviselt. A módszer a következő: ne forrasszuk be a bemeneti 150 pF-okat, hanem amikor már mindennel készen vagyunk, kössünk be helyettük rövid árnyékolt kábellel egy régi rádióból kiszerelt, kétszer 500 pF-os forgókondenzátort! Több hanglemez meghallgatásával, szubjektív úton kísérletezzünk; végül a forgó optimálisnak ítélt állásának megfelelő értékű fix kondenzátort forrasszunk be!

folia.png (A nyomtatott áramkör fólia oldala, mérete: 51 mm x 43 mm.)